BUDAPEST SZÉKESFŐVÁROS

A FŐVÁROS és VIDÉKE ZSIDÓ EMLÉKEZETE

Rákosszentmihály

Rákosszentmihályon csak a 19. század legvégén jelentek meg a zsidók, 1900-ban létrejött a gödöllőihez tartozó neológ hitközségük. A közösség iskolát, Chevra Kadisát, nőegyletet és szeretetotthont is működtetett. A zsidóság lélekszáma 1930-ban érte el csúcspontját 829 fővel. 1941-ben Rákosszentmihályon 787 (4,3 százalék) izraelita vallású és 106 (0,6 százalék) kikeresztelkedett zsidó élt. Az 1944. tavaszi adatok szerint a neológ közösség 400 lelket számlált, a hitközség élén Nádler József kereskedő állt, az anyakönyvvezető rabbi posztját a gödöllői kerületi anyakönyvvezető rabbi, Eisenberger Géza töltötte be. Május folyamán csillagos házakat jelöltek a helyi zsidók számára, és oda költöztették néhány környékbeli község, például Rákoshegy zsidó lakosságát is. A Rákosszentmihályon tömörített zsidók elszállítására június 30-án került sor. Az akciót végrehajtó csendőrök meglepően emberségesen viselkedtek. A Rákosszentmihályon koncentrált zsidókat a budakalászi gyűjtőtáborba szállították. Onnan július 6-a és 8-a között indultak a deportáltakat szállító szerelvények Auschwitz-Birkenauba.

A háború után 124 ember tért vissza Rákosszentmihályra.

  • in. Randolph L. Braham, A magyarországi holokauszt földrajzi enciklopédiája, II. kötet. Park Könyvkiadó, Budapest, 2010, pp. 807-889, Vági Zoltán Végső István

Bejelentkező űrlap

>> Címlap Elveszett Közösségek Központi járás Rákosszentmihály