BUDAPEST SZÉKESFŐVÁROS

A FŐVÁROS és VIDÉKE ZSIDÓ EMLÉKEZETE

Sashalom

Sashalmon csak igen későn, az 1920-as években jelentek meg az első zsidó családok. Néhány éven belül felépült a zsinagóga (1930), létrejött a Chevra Kadisa (1931) és a zsidó temető. Az 1941-es népszámlálás idején Sashalmon 515 (3,6 százalék) izraelita és 183 (1,3 százalék) keresztény vallású zsidó élt. A neológ hitközség 1944 tavaszán 326 főt számlált, élén Lukács Béla állt, az anyakönyvvezető rabbi Eisenberger Géza gödöllői kerületi anyakönyvvezető rabbi volt. Egybefüggő gettó Sashalmon nem létesült, a zsidók elkülönítését a helyi hatóságok csillagos házak kijelölésével oldották meg. A községbe került néhány környező település, például Cinkota zsidó lakossága is. A zsidókat június 30-án szállították át a budakalászi gyűjtőtáborba, ahonnan július 6-a és 8-a között deportálták őket Auschwitzba.

A holokauszt után a maroknyi túlélő újraszervezte a közösséget, rabbit fogadtak, aki a vallási életet a környező települések egy részén (Cinkota, Mátyásföld, Rákoscsaba, Rákoskeresztúr, Rákosliget) is irányította.

  • in. Randolph L. Braham, A magyarországi holokauszt földrajzi enciklopédiája, II. kötet. Park Könyvkiadó, Budapest, 2010, pp. 807-889, Vági Zoltán Végső István

Bejelentkező űrlap

>> Címlap Elveszett Közösségek Központi járás Sashalom